Szóval MINDENKI igen nagy örömére újabb filmes siker felé kacsingatunk. Deák Kristóf Mindenki  (Sing)c. rövid filmjét Oscarra jelölték.

Annyira telitalálat. Klasszikus  80-as 90-es évek, de akár azt is mondhatnám, hogy az én gyerekkorom. Gyors, pontos iskolai korrajz. Új kislány az iskolában. És igen, pont így barátkoznak a gyerekek, a" klassz a ruhád/karkötőd..." történettel kezdődik. 

A Pál, Kata, Péter jelenet a saját ének tagozatos felvételi meghallgatásomat juttatta eszembe. Nálam is hamiskás volt a "szól a kakasunk",  de Erzsi néni volt az ének tagozatos osztály tanító nénije, és anyukám mindenképp azt szerette volna, ha ő tanít meg írni-olvasni - ha hamis a kakas, ha nem. Így is lett, és én nagyon hálás vagyok ezért.

Szóval hihetetlenül hiteles, számomra addig, míg "robbant a bomba" a kórusban. Na ezt szerintem mi nem mertük volna megkockáztatni - igaz, én korábbi generáció vagyok. És már-már meggyőzőtt/megingatott Erika néni. Remekül érvelt. Ne szégyenítsük meg, aki nem annyira... Ez egészen jó érv. Már-már úgy éreztem, hm, milyen együttérző. A kórus külföldi lehetősége már egészen más aspektust is felvetett, de még ez is belefér.

A csattanó viszont parádés. Mit is üzen? Hogy hazugságra nem lehet várat építeni. Hogy lehet összefogni - és győzni. Hogy a zene mindenkié. Hogy Kodály év van.

Sok sikert MINDENKI!

https://www.youtube.com/watch?v=tBJMwqFBxJQ

Megosztás a facebookon