A tökéletes, az valami hibátlan, felülmúlhatatlan, csodálatra méltó. Ha meg kellene mondanom, hogy számomra mi tökéletes, akkor azt mondanám, hogy a gömb. Szeretem a kerekded dolgokat. Olyan lezárt-bezárt - biztonságot nyújtó. Aminek éle van, ami hegyes, ami szögletes, az veszélyt rejt; a gömbről nem ez jut eszembe, bár kétségtelen, hogy egy ásványgömbbel is okozhatunk végzetes károkat.  Nekem a gömb nő. (Nem mintha azt akarnám sugallni, hogy a nő tökéletes, nagyon nem, de ez majd egy másik fejezet lesz.)

 

Tökéletes lehet  egy-egy műalkotás. Persze lehet, hogy egy képzett szemű műítész erre azt mondja, még ezt vagy azt lehetett volna igazítani, de laikus szemlélőként szerencsére én számtalanszor érzem, hogy valami tökéletes. Pl. nekem Monet képei tökéletesek:

(Természetesen ez ízlésbeli kérdés).

Tökéletes Rodin. Emlékszem a pillanatra, amikor a Szépművészeti Múzeumban  5.-es  koromban először megláttam. (És emlékszem a magyartanáromra, aki megmutatta.)

Tökéleteseket alkot a természet:

És mi is törekszünk a tökéletességre. Mi emberek. Persze tökéletes ember nincs, és ez így is van rendjén. Próbáljuk meg elképzelni, ha mindenki tökéletes lenne, milyen dög unalmas világban élnénk!

Igazából két okból jutott eszembe ez a tökéletesség-dolog. Az egyik, hogy ha valaki eszement módon hajszolja önmaga tökéletességét, az a nárcizmusba kergetheti . Önmagamat tökéletesnak láttatni mindenáron. Persze a tökéletesnek lenni, és a tökéletesnek látszani/láttatni sem ugyanaz.

A másik, ami miatt ez eszembe jutott , hogy úgy látom, olyan világban élünk, amelyben a tökéletes külsőségeknek irdatlan fontos szerepe van. Tökéletes alak, tökéletes mgjelenés.... Nem baj, ha teszünk érte, de túllihegni nem kell.

Ma már mindenre van szakember. Szín- és stílustanácsadó. Elmondja milyen színtípus vagyok, mi a legelőnyösebb a számomra, miben tudok a legjobban kinézni. Rendben, elfogadom. De ha valaki más mondja meg, mit vegyek fel, milyen legyen a hajam színe, a sminkem, akkor hol leszek én? A személyiségem? Mert abban, hogy milyen ruhát választok, - színben, fazonban -, abban benne vagyok én, a személyiségem. Ha ezt valaki más mondja meg helyettem, akkor az már nem én vagyok, hanem egy burkolat, amit rám adtak. Hmmm.... 

Megosztás a facebookon