Húsvét

Miről szól a húsvét?

Van, akinek a tavaszköszöntésről, az újjászületésről.

 

Van, akinek ajándékozásról, színes tojásokról, locsolásról.

Van, akinek egy  boldog alkalom, hogy a család ismét együtt legyen.

A hívő ember számára Krisztus szenvedése, és az emberiség felmentése az eredendő bűntől, a feltámadás pedig egyfajta győzedelmeskedés a halál felett.

Ha kicsit mélyebben átgondoljuk, szinte az emberi élet minden erkölcsi dilemmája benne van ebben az ünnepben:

Az árulás  - Judás árulása, és ha tovább nézzük a történetet az áruló bűnhődése  (Júdás öngyilkossága).

Az önfeláldozás - Jézus áldozatvállalása.

Az elfogadás - ahogy Jézus elfogadja a rá rótt sorsot.

Az irigység, féltékenység, amivel a zsidó főpapok Jézus ellen fordulnak.

A felelősség elhárítása - Pilátus: mosom kezeimet...

A manipulálás és a manipulálhatóság - ahogy a tömeg Barabást menti meg.

Az örök anyai fájdalom.

 

Minden emberi próbatétel és gyarlóság, amivel életünk során meg kell küzdenünk. 

És mindenek felett szól a hitről. Akár önmagunkban.

A harangok Rómába mennek

Nagycsütörtök a húsvéti ünnepkör három szent napja közül az első, Krisztus elárultatásának és elfogatásának napja.

Kisgyerekként azonban ez a fájdalmas történet még nem érintett meg, sokkal inkább a hozzá fűződő mese, aminek szeretett nagynéném kiváló mestere volt. Nagycsütörtökön elnémulnak a harangok, és ő elmesélte, hogy ilyenkor  a harangok útra kelnek, Rómába repülnek, és ott mindegyik saját nemzeti színű sszalagjával felerősítve várakozik, hogy majd a feltámadásra visszatérjen, és zengő hangon újra megszólaljon. Csütörtökön alkonyatkor, az esti mise táján, álltunk a tornácon, és kémleltem az eget. Valószínüleg ő engem kémlelt, és amikor egy pillanatra elkalandozott a tekintetetem, felkiálltott:"Jaj, nézd csak, éppen itt száll!" Persze mire felnéztem, már híre-hamva sem volt az égi jelnésnek. Kicsit csalódott voltam, mint aki lemarad a hullócsillag látványáról, de a következő évben azzal a reménnyel kémleletem újra, hogy talán most több szerencsém lesz. 

Aztán amikor a saját lánykám lett annyi idős, hogy már értette ezeket a csodákat, akkor együtt várakoztunk a teraszon, hátha sikerü elcsípni a pillanatot. Sosem sikerült.

Azt hiszem ma is kiállunk.

Hogy élnek...?

Nem szoktam politizálni (nyilvánosan). Direktben most sem teszem. Persze az elmúlt napok(hónapok, évek) történései nagyon is foglalkoztatnak. (Csak mert mellesleg ez az életem.)

De vasárnap este az jutott eszembe, vajon hogy telt a vasárnap a köztársasági elnök otthonában? Délben ültek az asztalnál, gőzölgött a leves... Beszélgettek? Miről? Vagy néma volt mindenki? Esetleg  a fejük is lehajtották? Megkérdezte valamelyik gyerek, hogy "apu, mit teszel holnap?" Vagy a munkát nem visszük haza. Egyáltalán, vívódott? Mit mondott a felesége?

Aztán hétfőn este az internet élő közvetítését néztem  a Sándor palotától. És megint ugyanaz jutott eszembe: Mi történik a falak között? Némán ülnek és hallgatják az utcáról beszűrődő hangokat? Esetleg ugyanazt nézik, mint én? Vagy bekapcsolták a tévét, és felerősítették a hangot? Vagy egy távoli szobában úgy tettek, mint aki olvas. Mit gondoltak a gyerekek? Mit éreztek, amikor a Wikipédiát olvassák? Hisznek abban,amit az apa tesz?

Őszintén érdekelnének a válaszok.

Ha itt a tavasz, de nincs kerted...