Zöldre várva

Varga Lászlóné Áginak

Nyaralási szezon van, sok ismerős osztja meg a facebookon vakációs képeit. Így történt ez kedvenc pilates oktatómmal is, aki - annyira nem meglepő módon - igazi bombázó egy bikinis képen. Persze azt eddig is láttam, hogy remek az alakja, de a sportruhában nem volt ennyire szembeötlő, hogy mennyire nőies a kisprortoltság mellett.

Nos, erről jutott eszembe egy június végi történet. Tanévzáró ünnepélyre készülődtem, és kicsit szomorúan nézegettem magam a tükörben, mert a testhez simunló ruhám itt-ott bizony a szükségesnél nagyobb dudorokat (hogy-ne-mondjam:hurkácskákat) sejtetett. 

Eltűnődtem:

1. Zaklatott volt ez a tanév, bizony a második félévben a heti két pilates órám nem nagyon jött össze - lám, itt a következmény.

2. Kellene vennem egy hasleszorító (na jó, fogalmazzunk diszkrétebben: alakformáló) bugyit.

3. De legalább egy lézervágott bugyit, aminek nincs gumírozott szegélye, ami ugye kidomborítja, amit nem kellene.

4. Esetleg nem kéne bugyit felvenni?

 Indulni kellett. Gyalog sétáltam, a közlekedési lámpánál várni kellett. Az autók is vártak, mind férfi sofőrrel. És akkor rám tört a hiúság: jól nézek én ki, csak be kell húzni a pocakot.

És Ági, a pilatesedző itt is segített: felcsendült a fülemben az erősödő hangja:"...és a hasi szerveidet préseld a gerincedre!"

És én préseltem vadul, közben kétségbeesve pislogtam a piros lámpára:mikor lesz végre zöld?

 

De van megoldás. Tanárként egyetlen módszeben hiszek: a személyes példamutatásban. Az megvolt. Ági bikinis fotója. Hajrá!

Privát szféra

Az idei nyárra az "abszolút kalandot" választottuk: egy alföldi város - tömegközlekedéssel.  Így Szegedre esett a választás. (Nem vagyok rá büszke, hogy még sosem jártam ott, máris leszögezem, hogy kár lett volna kihagyni.) Az utazáshoz pedig a vasútat választottuk, Szegeden meg csak sétáltunk, sétáltunk... villamosoztunk, buszoztunk, hajóztunk.

Az első bonyodalom a Győrből induló IC-n kezdődött, ahol semmi nem egyezett, sem a kocsiszám, sem a helyjegy. Szerencsénkre azonban a kalauz rendkívül rugalmas volt, így első osztályon utaztunk - rendkívül kényelmesen. Telt ház volt, hol itt zenélt egy telefon, hol ott pittyegett egy másik. És hát ebből adódóan - akaratlanul - fültanúi lettünk számos ember életének. Végighallgattam, amint egy úr telefonon megerősítette a beszélgetőpartnerének, hogy igen, amit kézhez kapott az egy felmondólevél. Ugyancsak ő egy végrehajtásból fennmaradt összeg további sorsáról tájékoztatott egy ügyfelet, ill. megpróbált rábírni valakit, hogy hozzanak már meg egy régóta esedékes döntést. Bár mindehhez semmi közöm, mégis megállapítottam, hogy remek az úr kommunikációs készsége, tárgyalástechnikája és  konfliktuskezelésben is kifejezetten jó. Egy másik utas tájékoztatta a vonal túloldalán hallgatóját, hogy hány személyre bérelt szállást, belépőket, kinek nem és miért. A sor hosszan folytatható - hosszú az út Szegedig. A technika csodája. Gyakorlatilag bárhonnan, bármit elintézhetünk, de valahogy nyilvánossá válik az életünk.

A vonatozáshoz még egy cuki történet tartozik. Hazafelé utaztunk. A mögöttünk lévő négyes ülésen utazott a Tájékozott Mindentudó  a feleségével és a Szőkenő. (Nem, nincsenek előítéleteim, én is szőke vagyok, de az nem mindegy, hogy kívül vagy belül.)Tehát:

Szőkenő: Ha késni fog a vonat, nem érem el a csatlakozást.

Tájékozott Mindentudó: Hát bizony körültekintően kell megszervezni egy ilyen hosszú utat. Túl sokat kockáztatott.

Szőkenő: Szeretem a kockázatot. 

Tájékozott Mindentudó: Akkor ezt most elbukta.

Szőkenő:(tök komolyan mondja) Mi lenne, ha megkérném a kalauzt, hogy telefonáljon az állomásra, hogy addig ne                 engedjék el a csatlakozó vonatot, amíg a miénk nem ér be.

Tájékozott Mindentudó: A MÁV-nál ez nem így megy.

Szőkenő: De miért?

Tájékozott Mindentudó: Mert akkor felborul a menetrend.

Szőkenő: De akkor miért késik a vonatunk? (Jelzem egy szakaszon vonatpótló busz volt.)

Férjem:  Tetszik tudni azért, mert valaki egy másik vonatról telefonált, hogy várjuk meg, mert egy kicsit késni fog.