Fura dolog (meg)öregedni.

Szeptember táján jutott eszembe először, hogy elérkeztem életem azon szakaszába, amikor már vannak dolgok, amik utoljára történnek velem. 

Utoljára lettem osztályfőnöke egy 9. osztálynak. - Remélem. 

Már nem azért, mert nehezen megy velük a dolog - majd alakulnak. Hanem, mert még egy 4 év már nincs a nyugdíjig. REMÉLEM!

Erről eszembe jutott az is, hogy Boni az "utolsó" kutyám, mert felelősséggel már még egy nem vállalható. 

Szaporodnak és fogynak az éveim. Szaporodnak a megéltek, fogynak az előttem állok. Egy internetes játék szerint ilyen leszek majd a 70-es éveimben:

 

És az öregedés azzal is jár, hogy egyre inkább elérzékenyülök, meghatódom, egyre mélyebben megérintenek dolgok. A mai szörnyű tragédia például iszonyatosan megvisel. Mert gyereknek nem szabadna meghalnia. Semmilyen okból. Sem betegségben, sem balesetben... És mert diákok egy iskolai programon, meg kollégák... 

Ma már minden kirándulás előtt gondolok arra, amire 20 éve egyáltalán nem. Iszonyatos felelősség.

Vigyázzanak rájuk az égiek! 

Megosztás a facebookon