Szuperhold

 

A Hold 68 éve nem járt ilyen közel a Földhöz, mint ma fog.

2016. november 14-én, hétfőn 14 óra 52 perckor kerül látótávolságba a Hold, mely 14 százalékkal nagyobb lesz és 30 százalékkal fényesebben ragyog majd a megszokottnál. Természetesen a látvány este is szép lesz. 1948 januárja óta nem járt ilyen közel a Hold a Földhöz,ráadásul olyan ritka jelenségről van szó, amelyre a NASA szerint legközelebb 2034. november 25-én kerül majd sor.

Képtalálat a következőre: „szuperhold 2016”

Biztosan megnézem. Számomra minden égi jelenségben van valami titokzatos, misztikus. Soha nem hagyom ki a csillaghullást sem, még akkor sem, ha októberi hidegben állig fel kell öltözni. És természetesen kívánok is lelkesen. Hogy mit, az külön megérne egy misét, szerintem nagyon szépen kirajzolódna belőle egy "érési" folyamat. 

A csillaghullás és Fodor Ákos iránti rajongásom összekapcsolódott legutóbb egy októberi estén /éjszakán. Nagy kedvencem F. Á. Tündérpárbeszéd c. verse:

Képtalálat a következőre: „Fodor Ákos Tündérpárbeszéd”

 

És ennek mintájára én is megalkottam a magam kis csillaghullós szösszenetét:

Így hát ma este megint az eget fürkészem majd, hátha belátok a nagy kárpit mögé, ahol a világmindenség lakik.

Beköszö-nő

Beköszö-nő

Csúnya, undok, barátságtalan, esős novemberi nap van. Pont olyan, amikor kár kiszállni reggel az ágyból.Legjobb behúzódni a lakás meghitt kis zugába, és hagyni, hogy eluralkodjék rajtunk a lustaság (ami rajtam persze máskor is eluralkodik, de most nincs lelkiismeret furdalásom miatta ).

 

Éppen alkalmas arra, hogy az ember utat engedjen időnként feszegető közlésvágyának, és útjára engedjen egy blogot. 

Hogy miért? Azt hiszem, alapvetően terápiás jelleggel. Mert nem tudom kinek elmondani... Nem tudok most bizonyos küszöböket átlépni. De feszít. Így névtelenül, arctalanul meg ugye könnyű. Szóval öngyógyítás. Mint ez a dal.