Szóval MINDENKI igen nagy örömére újabb filmes siker felé kacsingatunk. Deák Kristóf Mindenki  (Sing)c. rövid filmjét Oscarra jelölték.

Annyira telitalálat. Klasszikus  80-as 90-es évek, de akár azt is mondhatnám, hogy az én gyerekkorom. Gyors, pontos iskolai korrajz. Új kislány az iskolában. És igen, pont így barátkoznak a gyerekek, a" klassz a ruhád/karkötőd..." történettel kezdődik. 

A Pál, Kata, Péter jelenet a saját ének tagozatos felvételi meghallgatásomat juttatta eszembe. Nálam is hamiskás volt a "szól a kakasunk",  de Erzsi néni volt az ének tagozatos osztály tanító nénije, és anyukám mindenképp azt szerette volna, ha ő tanít meg írni-olvasni - ha hamis a kakas, ha nem. Így is lett, és én nagyon hálás vagyok ezért.

Szóval hihetetlenül hiteles, számomra addig, míg "robbant a bomba" a kórusban. Na ezt szerintem mi nem mertük volna megkockáztatni - igaz, én korábbi generáció vagyok. És már-már meggyőzőtt/megingatott Erika néni. Remekül érvelt. Ne szégyenítsük meg, aki nem annyira... Ez egészen jó érv. Már-már úgy éreztem, hm, milyen együttérző. A kórus külföldi lehetősége már egészen más aspektust is felvetett, de még ez is belefér.

A csattanó viszont parádés. Mit is üzen? Hogy hazugságra nem lehet várat építeni. Hogy lehet összefogni - és győzni. Hogy a zene mindenkié. Hogy Kodály év van.

Sok sikert MINDENKI!

https://www.youtube.com/watch?v=tBJMwqFBxJQ

Megosztás a facebookon

Hosszú és hideg a január. Egy darabig örömteli volt a hó meg a fagy, a csikorgó, tiszta reggelek, mert az utóbbi években kénytelenek voltunk nélkülözni az igazi telet. De most, hogy az elmúló héten köd, felhők és napról napra nagyobb szmog társult a hideghez, már egyre kellemetlenebbé kezdett válni. Ha eg szóval kellene jellemezni, talán azt mondanánk:minden olyan szürke.

Pedig a szürke valójában nagyszerű tud lenni, én nagyon szeretem. Elég a szürke kanapé meg párnák közé néhány gyertyával becsempészni a ragyogást, és hogy is volna unalmas? Pedig szürke.

Vagy egy lakályos szürke kardigán, ami körülölel, dédelget. 

Egy ilyen gyönyörű szürke smink is igéző tud lenni.

És mivel épp a báli szezon közepén járunk, legyen egy utánozhatatlan szürke báli:

Van, akinek nem jön be a szürke?

Megosztás a facebookon

Fura dolog (meg)öregedni.

Szeptember táján jutott eszembe először, hogy elérkeztem életem azon szakaszába, amikor már vannak dolgok, amik utoljára történnek velem. 

Utoljára lettem osztályfőnöke egy 9. osztálynak. - Remélem. 

Már nem azért, mert nehezen megy velük a dolog - majd alakulnak. Hanem, mert még egy 4 év már nincs a nyugdíjig. REMÉLEM!

Erről eszembe jutott az is, hogy Boni az "utolsó" kutyám, mert felelősséggel már még egy nem vállalható. 

Szaporodnak és fogynak az éveim. Szaporodnak a megéltek, fogynak az előttem állok. Egy internetes játék szerint ilyen leszek majd a 70-es éveimben:

 

És az öregedés azzal is jár, hogy egyre inkább elérzékenyülök, meghatódom, egyre mélyebben megérintenek dolgok. A mai szörnyű tragédia például iszonyatosan megvisel. Mert gyereknek nem szabadna meghalnia. Semmilyen okból. Sem betegségben, sem balesetben... És mert diákok egy iskolai programon, meg kollégák... 

Ma már minden kirándulás előtt gondolok arra, amire 20 éve egyáltalán nem. Iszonyatos felelősség.

Vigyázzanak rájuk az égiek! 

Megosztás a facebookon

A tökéletes, az valami hibátlan, felülmúlhatatlan, csodálatra méltó. Ha meg kellene mondanom, hogy számomra mi tökéletes, akkor azt mondanám, hogy a gömb. Szeretem a kerekded dolgokat. Olyan lezárt-bezárt - biztonságot nyújtó. Aminek éle van, ami hegyes, ami szögletes, az veszélyt rejt; a gömbről nem ez jut eszembe, bár kétségtelen, hogy egy ásványgömbbel is okozhatunk végzetes károkat.  Nekem a gömb nő. (Nem mintha azt akarnám sugallni, hogy a nő tökéletes, nagyon nem, de ez majd egy másik fejezet lesz.)

 

Tökéletes lehet  egy-egy műalkotás. Persze lehet, hogy egy képzett szemű műítész erre azt mondja, még ezt vagy azt lehetett volna igazítani, de laikus szemlélőként szerencsére én számtalanszor érzem, hogy valami tökéletes. Pl. nekem Monet képei tökéletesek:

(Természetesen ez ízlésbeli kérdés).

Tökéletes Rodin. Emlékszem a pillanatra, amikor a Szépművészeti Múzeumban  5.-es  koromban először megláttam. (És emlékszem a magyartanáromra, aki megmutatta.)

Tökéleteseket alkot a természet:

És mi is törekszünk a tökéletességre. Mi emberek. Persze tökéletes ember nincs, és ez így is van rendjén. Próbáljuk meg elképzelni, ha mindenki tökéletes lenne, milyen dög unalmas világban élnénk!

Igazából két okból jutott eszembe ez a tökéletesség-dolog. Az egyik, hogy ha valaki eszement módon hajszolja önmaga tökéletességét, az a nárcizmusba kergetheti . Önmagamat tökéletesnak láttatni mindenáron. Persze a tökéletesnek lenni, és a tökéletesnek látszani/láttatni sem ugyanaz.

A másik, ami miatt ez eszembe jutott , hogy úgy látom, olyan világban élünk, amelyben a tökéletes külsőségeknek irdatlan fontos szerepe van. Tökéletes alak, tökéletes mgjelenés.... Nem baj, ha teszünk érte, de túllihegni nem kell.

Ma már mindenre van szakember. Szín- és stílustanácsadó. Elmondja milyen színtípus vagyok, mi a legelőnyösebb a számomra, miben tudok a legjobban kinézni. Rendben, elfogadom. De ha valaki más mondja meg, mit vegyek fel, milyen legyen a hajam színe, a sminkem, akkor hol leszek én? A személyiségem? Mert abban, hogy milyen ruhát választok, - színben, fazonban -, abban benne vagyok én, a személyiségem. Ha ezt valaki más mondja meg helyettem, akkor az már nem én vagyok, hanem egy burkolat, amit rám adtak. Hmmm.... 

Megosztás a facebookon

Már "dolgozom"  zuzmarás terveim megvalósításán. Az 5 színházi előadás megtekintése közül egyet abszolváltam - igaz, a katarzis elmaradt. (El is tűnődtem rajta, hogy akkor vajon ez is beleszámít az 5-be, vagy csak az, ami örömet szerez?) Szóval mély nyomot nem hagyott a darab (Primadonnák - kicsit Egy szoknya, egy nadrág ízű sztori),  a kezdése egyenesen pocsék (ott komolyan aggódtam, hogy fogom végig ülni), aztán javult a helyzet és Járai Máté  - el kell ismerni - most is jó volt . (Ha már az Egy szoknya egy nadrággal állítottam párhuzamba, Járai méltó párja Rudolf Péternek).

Viszont valami lenyűgöző azért csak akadt: a januári fantasztikus égbolt.

A nyugati égbolton felhők mögül bukkant ki a Hold - mint egy igazi romantikus festményen. 

 

 

(Ráadásul enyhe vörös színezete volt, mivel a látóhatár szélén Ausztria irányába több száz, de talán több ezer szélkerék piros lámpája villant fel időről időre. Olyan volt , mint egy izzó pipacstenger a mélykék háttér előtt.

Mondhatnám persze, hogy olyanok voltak, mint az izzó őrtüzek, vagy az izzó parázs, de imádom a frivol kis pipacsokat, ezért ők jutottak az eszembe.

Az ég nagyobb részén pedig úgy ragyogtak a csillagok, mint egy augusztusi éjszakán - sajnos tücskök nélkül.

Szóval e három égi jelenség kicsit pótolta azt az élményt, ami a színházban elmaradt.

Megosztás a facebookon

Ma reggelre még a tegnapinál is csodább-ország lett odakinn. A zuzmara hízott-dagadt az éjjel, és most minden meseszép.

Lazítani kellett volna talán, kihasználni a szünet utolsó édes pillanatait. Sokáig heverészni az ágyban - 

-Ulickaja könyvét olvasva.  Vagy álmodozhattam, tervezgethettem volna. Akkor is, ha egyébként nem szoktam nagyon tudatosan előre tervezni. De most miért ne próbálhatnám meg?

Elhatározhatnám például, hogy ebben az évben többet fogok olvasni. Találtam is hozzá egy "kedvcsinálót", ezt itt, ni: http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/keszen-allsz-2017-nagy-olvasasi-kihivasara

Aztán más is eszembe jutott ennek mintájára. Hogy készíthetnék hasonlót, csak más témában. Pl.

• ebben az évben megnézek egy alföldi várost (szégyellem, de ez eddig kimaradt az életemből)
• legalább 5-ször elmegyünk színházba
• legalább egy élő komolyzenei hangversenyen ott leszünk
• elmegyünk kirándulni a Medve-szurdokba vagy a Vintgar-szurdokba
• nem lógom el a heti egyszeri úszást
• nem csak 2 napig figyelek arra, hogy több vizet igyak
• kicsit jobban szeretem magam
• teszünk egy nagy bicajtúrát nyáron
• több időt szánok a nekem kedves emberekkel folytatott örömteli beszélgetésekre
• megtanulok valami újat.

Azt hiszem, ha ez összejönne, gyönyörű év lenne az idei. Mint ma a zuzmarás kert.

Megosztás a facebookon